hirek

Los Angelesben kiütöttük a biztosítékot

Los Angeles egy életre emlékezetes lesz számunkra. Több, mint két nap autókázás után érkeztünk egy kissé kimerülve Los Angelesbe. A következő két napban sok mindent megtekintettünk az angyalok városában. Feszített volt a tempó. Ez a fáradság egy kissé meglátszott rajtunk a fellépés előtti készülődésnél is. Valahogy a hangbeállás sem akarodott úgy sikerülni, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. De mi már megtanultuk az évek folyamán, vesztes helyzetből szép a győzelem. A koncert közepén járhattunk, mikor hirtelen minden elsötétült a mikrofonok elhalkultak. Áramszünet. Nem csak a templomban, de az egész környéken. Kb 5 perc alatt jött a kérdés Gyuritól a szervezők felé: van gitárotok? – Aha, persze – jött a gyors válasz. Két perc hangolás az Imrével, máris játszottuk az első dalt, majd a következőt és a következőt. Közben a szervezők gyertyákat hoztak a templomból. Elkezdődött a Három Király Akusztikus koncert. Premier! De micsoda premier! Hatalmas sikerünk volt, a közönség nem akart minket elengedni. Perze ha már gitár a kézben, becsempésztem egy két saját szerzeményt.
Szilvi köszi a szállást és a bőr karkötőket!

Arizóna, Phoenix és Sedona
-az igazi vadnyugat

Azt hiszem, az eddigi legszebb vidék, ahol jártam. Köszönet Zsoltnak a vendéglátónknak, hogy megmutatta milyen az igazi vadnyugat. Quadoztunk Sedonaban, ami az indiánok szent földje volt valamikor (itt ettünk kígyót is). Itt, Sedonaban a Szent Kereszt Kápolnában Gyuri rögtönözve elénekelte a Boldogasszony Anyánk templomi éneket, ami régen a magyarok himnusza is volt. Hihetetlen élmény… Másnap horgásztunk a Pleasant tavon, ahol Imre fogott egy 2 kilós pontyot. Közben sok jó baráttal megismerkedtünk. Az élményekért köszönet Sebinek, Janinak, András lelkésznek és Fecónak. Persze ne maradjon ki Dia sem (Zsolt felesége), aki isteni reggeliket készített és eltűrt bennünket esténként. Egy kicsit előre rohantam mert itt rögtön koncerttel kezdtünk, majd utánna jöttek az élmények. Itt nem volt áramszünet, könnyes szemek annál inkább.

Las Vegas a csillogás városa

Búcsú Phoenixtől, Zsoltéktól. Bár maradtunk volna még… Irány Las Vegas.
Csillogás, villogás, fények, mindenhol fű szag (mariska), nyerőautómaták milliói. Egy látogatást megér, de ennyi. Mondtam is a fiúknak, ha facér lennék sem itt tartanám a legénybúcsúmat. Nekem egy kissé csalódás volt ez a város és vártam mikor húzunk el innen.
UI: Azért kipróbáltam a félkarút és igen, igen. 5 dollárból csináltam 100-at. Aztán ki a pénzt a gépből, mert jó lesz az még… Tudni kell kiszállni.

Las Vegas után másfél nap autókázás San Franciscoba. Közben Halál völgye (Death Valley), sivatag és sok más szép dolog és táj Amerikából. Király volt itt lenni!

Most már a szálláson itt San Franciscoban. Pár nap és irány haza… Már várom, hiányzik a három lány! Meg Csallóköz mégis csak az én vadnyugatom…

Igen még itt vagyunk Kanadában, Vancouverben.
Úgy istenigazából most kezd beindulni minden, eddig csak aklimatizálódtunk, bár két fellépés már mögöttünk van. Csütörtökön egy magyar idősekotthonban itt Vancouverben, szombaton pedig Victoriában a magyarházban. Ma délután itt Vancouverben lépünk fel, elővételben minden jegy elkelt.
Most, hogy így össze vagyunk zárva, sokat beszélgetünk családról, minden napokról és persze hármunkról, a Három Királyokról. Még mindig elcsodálkozunk azon a rajongáson, szereteten, amit kapunk a felvidéki, a magyarországi, és ami a legmeglepőbb, a tengerentúli közönségünktől. Hihetetlen, és felfoghatatlan.
Ha már itt tartunk, ez alatt a pár nap egyfolytában elvoltunk, mint a befőtt. Főzőcskéztünk, barkóbáztunk, amit a facebookon meg is osztottunk a közönségünkkel. Nagyokat nevettünk magunkon meg a hozzászólásokon is. Jó ez a facebook, többezer kilóméterről is élő kapcsolatot tudunk létrehozzni az otthoniakkal. A lényeg, hogy összezárva vagyunk a nap 24 órájában és még mindig tudunk újat mondani a másiknak, mindig tudunk valami ökörséget kitalálni, amin szakadunk a röhögéstől és ez így van jól.

Tehát ma este Vancouver, aztán irány az Egyesült Államok. Kalandos utunk lesz azt már most látjuk, amiről természetesen rendszeresen beszámolok majd nektek.

UI: Az utolsó képen a reggelim, amit a Jimmytől kaptam: sült tonhal, zöldséggel.

Eljött ez az idő is. Ismét a tengerentúlon a Három Királyok Produkció, vagyis Vadkerti Imre, Derzsi György és én. Amikor ezt a blogot írom még javában tart a jetlag, vagyis az időeltolódás okozta átállás (9 óra). Nehéz megszokni, bár már harmadik alkalommal vagyunk kint, még nem találtuk meg az igazi ellenszert:) Ja itt vagyunk Vancouverben!
Kanada, USA, hihetetlen álmok ezek számomra. Bár már úgy járok ide, mint haza. Mondogatom is, ha valaki ezelőtt pár éve azt mondja, hogy ilyen rendszerességgel fogok járni a tengerentúlra akkor biztosan kiröhögöm.
Ma reggel lementem Jimmyvel az óceán partjára sétálni egyet, eredetileg az ABC-be mentünk le venni valami kaját. De előtte lementünk egyet relaxálni.

Aztán összevásároltunk mindent az Imivel és főztünk is egy nagyot, nagyon jó lett, Gyuri azt mondta elvenne feleségül… Majd Ő mosogatott…
Így megy ez nálunk, három úriember három hétig összezárva…
Na holnap jelentkezem, asszem…

A Szarka Tamás /Ghymes/ által jegyzett dal, az Észeki szívek, melyet az Összefogásnak ajánlott fel szinte felrobbantotta a netet. Két nap alatt közel 200 ezren /!/ látták a neten.

A dalban rajtam kívül Vadkerti Imre, Zsapka Atilla, Csiba Júlia, Lakatos Lili, Bokor Réka, Bauer Ildikó, Kaszmán-Saróka Liliána, Szarka Gyula és Tamás énekel, valamint a gyermekkórusban Hoppan Eszter, Kucsora Hanna, Madarász Csenge és Máté Zina működtek közre. A felvétel Farnbauer Péter stúdiójában készült.

Nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek a csodának, hogy a szerző és a szervező gárda gondoltak rám is a dal feléneklésénél. Itt Felvidéken tényleg ideje lenne a megbékélésnek magyar és magyar között, de ami még ennél is fontosabb üzenet, hogy ideje lenne büszkének lennünk, hogy felvidéki magyarok vagyunk.

Én büszke vagyok rá, hogy ehhez a közösséghez tartozhatom, hogy befogadott ez a föld, hogy itt alapíthattam családot, zenekart, karriert.
Légy te is büszke felvidéki magyar!

Elindult a jubileumi turné, vagyis az első része, melynek a Fele-Fele Tour nevet adtuk. Játszunk akusztikusan meg amolyan zúzósan is. Esztergomban és Szombathelyen hatalmas hangulat kerekedett az est folyamán, több, mint 2,5 órát játszottunk.
Hatalmas volt. Folyt. köv!

Hát igen ennek is eljött az ideje! Persze kérdezheted, minek önálló honlapot indítani, hiszen ma már minden fent van a facebook-on. Na, ja de a face mindig az aktuális dolgokat mutatja, így, ahogyan már velem is sokszor előfordult, keresgetnem kellett a videókat a fotókat a bejegyzéseket.
Itt viszont minden egy helyen van. A szóló fellépéseim, a Három Királyok és a Rómeó Vérzik fellépéseim is. Ja és a lovasszínházas dolgaimról nem is beszélve. Indítottam annak idején blogot is, itt viszont mindent egy helyen megtalálsz majd.
Szóval, üdvözöllek a honlapomon, remélem találsz sok érdekes dolgot rólam. 🙂