Monthly Archives: április 2020

Napjainkban a TV-t bekapcsolva, minden csatorna a korona vírusos híreket, ömlesztve ontja ránk. Ebben a felfordult világban, mi mégis a kis világunkat próbáljuk rózsaszínre festeni és minden idők legjobb RV lemezét elkészíteni, otthoni, vagyis felvidéki környezetben a galántai GILA STUDIÓban. Sanchó már elvégezte a dolgát, vagyis a dobok már fel vannak véve, jelenleg a gitárokon a főszerep.
Én, a mai naptól veszek részt a stúdió munkában, amikor már kezdenek a próbatermi dalok kirajzolódni a stúdióban. Utálom a dalokat részecskékre bontani, ennek nagy mestere Ricsi, ezért Ő az elejétől felügyeli a felvételeket. Ezt nevezik azt hiszem produceri munkának. Tudom a kis apró részletekből lesz a komplett, kész remekmű, valahogy ezek a dolgok engem soha nem fogtak meg. Én mindig is azt vallottam, hogyha egyszál gitárral el lehet játszani egy dalt és akkor is kurva jól hangzik, akkor az egy jó dal. Ha egy szál gitárral a dal nem állja meg a helyét akkor az kuka.

Szóval mielőtt megköveznének zeneszerzők a leegyszerűsített „dalelméletem” végett, a lényeg, hogy stúdióban vagyunk és azt hiszem minden nap fogok egy két érdekes dologgal jelentkezni.

Szóval maradj otthon, mi meg a stúdióban!

https://petofilive.hu/hirek/cikk/2020/04/08/sztarszulok-es-az-otthontanulas/

A Rómeó Vérzik zenekar frontembere, Koppány is kénytelen volt újrakezdeni az általános iskolás tananyagot, kisebbik lánya, Réka ugyanis első osztályos.

– A nagyobbik lányom, Bogi 8 osztályos gimnáziumba jár, ő már önállóan tanul, vele nincs is semmi gond szerencsére. Ám a kisebbik lányom, Réka idén lett első osztályos, vele le kell ülni tanulni. Ha azt hinnétek, megúsztam, akkor tévedtek, ugyanis a feleségemnek, Edinának heti kétszer el kell mennie dolgozni és rám marad a tanulás. Jobban mondva, a tanítás. Ami nem egyszerű, mert azokat a dolgokat, amik nekünk egyértelműek, azokat kell elmagyarázni a gyereknek, ráadásul úgy, hogy meg is értse. A józan paraszti észre támaszkodom – nevet Koppány – Úgy érzem, kicsit szigorú is vagyok, néha elgurul a gyógyszer, hiszen a gyerekek nem igazán értik, hogy ez nem szünidő, hanem igenis tanulni kell. Az iskolában van egy rendszer, ott természetes, hogy becsengetnek, beülünk az órára és figyelünk a tanító nénire. Itthon pedig, amikor szólok, hogy tanulni kell, kezdődik a: Jajj, apa, ne már! Ebből pedig nem engedhetek, úgyhogy belevetjük magunkat az írásba, olvasásba, számolásba. A szlovák órát a feleségemre hagyom inkább.

De nem csak tanulással telnek a mindennapjaink, jut idő a családi programokra is.

– Nagy szerencsénk van, mert van kertünk, és van egy nagy farmunk is, lovakkal. A lovaglás az életünk része, rengeteget vagyunk itt, a lányok is ebben nőttek fel. Úgyhogy kijárunk etetni a lovakat, nagyokat biciklizünk és végre sokat van együtt a család!